|
Roman Abramovich a Chelsea tulajdonosa Oroszország legtávolabbi csücskében, a Csukcs-félszigeten született. Kétség nem fér ahhoz, hogy Csukcs nem a világ közepe. Az alig 73 ezer lakosú félsziget az Oroszországot Alaszkától elválasztó Bering-szoros melletti területen, jóval az északi sarkkörön belül fekszik. A legtöbb itt élő ember rénszarvastenyésztésből tartja fenn magát. A házak többségében nemhogy meleg víz, de még vízvezeték sincs. Az elektromos áramot általában csak nagy ritkán lehet igénybe venni. Az egyetlen szórakozási lehetőséget - a rádión kívül - a vodka nyújtja. Ezekről a dolgokról azonban ma már inkább múlt időben kellene beszélnünk. Csukcsban ugyanis megtörtént az orosz csoda - Roman Abramovich.
Roman három éve vette át Csukcs tartomány kormányzóságát, olyan időszakban, amikor a térség bányászata összeomlott, óriási volt a munkanélküliség, és alig lehetett élelmiszerhez és üzemanyaghoz jutni. Az ifjú titán azonban jött, látott és győzött. Amit Roman Csukcsban tett, az korántsem mindennapi. Jótéteményei már jötte előtt kezdetüket vették: Roman, a jóságos ugyanis már régóta élelmiszersegélyekkel látta el az éhező csukcsiakat, 8500 gyermek fekete-tengeri nyaralásának számláját állta, és hozzájárult a felnőttek üdüléséhez is. Egy idő után viszont beleunt abba, hogy a térségnek juttatott pénzének jelentős része a címzett helyett a hivatalnokok zsebébe vándorolt: ekkor döntött úgy, hogy indul a kormányzósági választásokon. Talán nem is meglepő, hogy elsöprő - 92 százalékos - győzelmet aratott. Az ezt követő évek során Roman negyvenhat új házat építtetett fel - darabját 50 ezer dollárért -, megnyitotta az első és egyetlen vendégházat, illetve fodrászüzletet, s megreformálta a környék egyetlen bentlakásos iskoláját. Ez azonban még csak a kezdet volt: épültek hotelek, mozik és szupermarketek is. S ha esetleg még mindig akadna valaki, aki úgy véli: ez nem is olyan nagy teljesítmény egy kormányzótól, annak felhívjuk a figyelmét arra, hogy Roman mindezt nagy részben saját pénztárcájából finanszírozta.
„Nem is tudom pontosan” - feleli vállrándítva arra a kérdésre, hogy mennyi pénzébe került eddig a projekt. A számla jelenleg valahol a 200-300 millió dollárnál állhat.
De hát ki ez a Roman? - kérdezhetjük joggal. Nos, ez a Roman harminchat évvel ezelőtt született Szaratovban, a Volga parti városban. Mindössze tizennyolc hónapos volt, amikor anyja betegségben meghalt. Édesapját negyedik születésnapja után vesztette el. A kisfiút egy ideig az apai nagybáty vette magához Moszkvába, majd az anyai nagyszülők nevelték a Szovjetunió északi részén. Roman a Műszaki Egyetem hallgatója volt, amíg be nem kellett vonulnia a hadseregbe. A nagy változást annak a Borisz Berezovszkijnak a barátsága hozta 1992-ben, aki akkoriban már Oroszország egyik legbefolyásosabb mogulja volt. Berezovszkij vezette be a fiatal férfit Jelcin társaságába is. Kilenc évvel később azonban - immáron a Putyin-éra alatt - Berezovszkij kegyvesztetté vált, és helyét az olajiparban Roman foglalta el. Roman Abramovich jelenleg - többek között - Oroszország ötödik legnagyobb olajipari cégének 80 százalékos tulajdonosa, 50 százalékban bírja az alumíniummonopóliumot, a Rusalt, illetve 26 százalékban a nemzeti légitársaságot, az Aeroflotot. A Forbes magazin ranglistája szerint mintegy 33 milliárd dolláros vagyonával Abramovich Oroszország második leggazdagabb embere. A birodalomépítésnek azonban még egyáltalán nincs vége. Abramovich tervei között szerepel az egyik országos televíziótársaság, valamint a Slavneft nevű - egyelőre még állami tulajdonban lévő - olajcég felvásárlása is.
Ennyi bevétellel Abramovich természetesen minden további nélkül visszavonulhatna 42 hektáros magánbirtokára - ő azonban mindig valami új „kalandra” vágyik. Így került Csukcsra is. Rossz nyelvek ugyan azt beszélik, hogy egyáltalán nem emberbaráti szeretetből vált a térség jótevőjévé, hanem azért, mert Oroszországban a kormányzók maguk rendelkezhetnek a kormányzatuk alatt levő területek természeti erőforrásaival. Ezt kezdi beszélni az a nyolcvan segítője is, akiket kormányzósága elején hozott át a Sibneft cégtől, hogy segítsenek a térség felvirágoztatásában. A fiatal csoport nagy lelkesedéssel látott munkához - ennek köszönhetőek a mozik, éttermek, szépségszalonok, amiket jobbára maguknak terveztek -, mára azonban belefáradtak a munkába. „Nem látjuk sem a végét, sem a célját annak, amit itt kell csinálnunk” - mondják.
Mások úgy vélik: Abramovich csupán politikai ugródeszkának használja fel Csukcsot. „A válságban levő terület igazgatása során szerzett tapasztalatok másutt is felhasználhatók” - állítja maga is. Oroszország valóban ugyanazokkal a nehézségekkel küzd - igaz, kissé nagyobb méretekben -, mint Csukcs. A Moszkva felé vezető út könnyen kinyílhat, hiszen Abramovich jó kapcsolatokkal rendelkezik a Putyin-kormánnyal is. Akár gazdasági, akár politikai ambíció hajtja azonban Abramovich-ot, mindeddig egy dolog biztos volt: a kisemberek nem jártak rosszul vele.
Roman 2003-ban vásárolta meg a Chelsea-t. A jó edzőnek és persze Abramovich tömérdek pénzének köszönhetően a klub begyűjtött 2 bajnoki címet, egy Ligakupát és egy Community Shield trófeát is. Abramovich ideje alatt a klub sok tehetséges játékost igazolt le. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
